Ezek a támadások voltak a legutóbbi atrocitások, amelyeket terrorista csoportok hajtottak végre, s amelyeket egy olyan méreggel átitatott, torz politikai gondolkodás ihletett, amelyik magát a mohammedán vallás egyik formájának álcázza. A terroristák a félelem és a konformizmus zárt társadalmát akarják elérni. Szerte a világban számos mohammedán ellenük van. Az angliai mozlim közösség vezetõi egyértelmüen elitélték a londoni támadásokat. El kell utasítanunk a terroristáknak azt az állítását,hogy Õk az autentikus Iszlám képviselõi- semmiképpen sem azok.

Emlékezünk a 2001 szeptember 11-én New Yorkban és Washingtonban, valamint a 2004 március 11-én Madridban végrehajtott támadásokra. De azt is tudjuk,hogy maga az Al-Queda és egyes csoportjai amelyeket a Bin Laden-féle ideológia inspirál, terrorakciókat hajtottak végre Franciaország, Pakisztán, Izrael, Kenya,Tanzánia,India, Irak, Marokkó, Jemen, Tunizia, Indonézia,Egyiptom, Szaudi Arábia, Törökország és Észak-Oszétia területén, valamint több más országban.

Az Al Queda erõszakának nagy többségükben mozlimok lettek az áldozatai. Azok, akiket a fundamentalista iszlamista mozgalom erõszaka sújtott Iránban és Algériában, ugyancsak egyszerü mohammedánok voltak.

A terrorista erõszak nem „a mozlimok” válasza a „Nyugat” által elkövetett igazságtalanságokra. A nyugati demokráciák felelõsek a világ bajainak egy részéért, de nem a megszállott binládenistáknak a terrorakcióiért, gyilkosságaiért.

Ezek a támadások nem 2003-ban kezdõdtek.Az elsõ próbálkozás a World Trade Centre felrobbantására tíz évvel korábban,még 1993-ban történt.

Ezek a terroristák nem azt gyülölik,ami a legrosszabb a megtámadott társadalmakban, hanem azt, ami a legjobb. Megvetéssel utasítják el a személyi szabadságot,a kritikai gondolkodást, a nemek egyenjogúságát, a vallási toleranciát,a kisebbségi jogokat és a politikai pluralizmust. Nem azért bírálják a demokráciát,mert az néha nem hü az elveihez, hanem elvetik ezeket az elveket.

Olyan területeken,ahol konfliktus van,a terroristák akadályozzák a problémák békés politikai megoldását. Ehelyett az öldöklést választják, elvetik a kölcsönös érdekfelismerést, az egymáshoz igazodást, a tárgyalásokat, a másik fél megértését és a kompromisszumot. Egy ilyen ellenféllel szemben, úgy véljük, a demokratikus politikai erõk elsõdleges érdeke, hogy minden országban egyesüljenek. Globális szolidaritási mozgalomra van szükségünk, amely egyesíti a terror által veszélyeztetett közösségeket. Lépjünk fel együttesen a terror ellen.

Biztatást ad nekünk az egyszerü emberek viselkedése a terrorista atrocitások utáni órákban és napokban. A történet mindig ugyanaz. Egy szétrepedt világot az idegenek segítõkészsége ragaszt ujra össze. A fájdalom és az aggódás közepette,az Ikertornyok romjain, egy londoni autóbusz roncsai mellett, a tel-avivi utca bevérzett üvegszilánkjain és a gyereküket keresõ bagdadi anyák között látjuk az egyszerü emberség megnyilvánulásait. A bátorság és önzetlenség rendkívüli tettei válnak mindennapossá. A szolidaritás ereje legyõzi a félelmet és idegenek segítenek egymásnak.

Minden gyógyító gesztussal,úgy érezzük, a remény gyertyáját gyújtottuk meg egy sötét világban. Július hetedikén a londoni földalatti egyik dolgozója fáklyával kezében rohant a robbanás felé a füsttel teli alagútban,hogy kivezesse onnan az életben maradottakat.

Ezek az egyszerü, de hõsies embermentõk felelõsségteljes erkölcsöt tanítanak nekünk. Ideje, hogy emberségünket állítsuk szembe mind azokkal, akik megosztásunkra törekednek.Ideje, hogy a terror ellen egyesüljenek közösségeink, a különbségek méltóságának tiszteletben tartásával, hogy kifejezzük aktív szolidaritásunkat egymással a földkereskség minden pontján.

Nem egyszer sürgetnek, hogy „értsük meg” a terroristákat, de ez a megértésre való felhívás túl gyakran nem más, mint azok igazolásának és apológiájának kódban való kifejezése. Mindig van az igazságtalanság ellenzésének más, jobb, hatékonyabb és emberibb módja,mint magunk és mások meggyilkolása, ami a gyülölet jelképes kifejezése. Olyan mozlimok, akik részt vettek a modern demokratikus politikában, gyakran a terroristák elsõdleges célpontjai közt találták magukat. Az izraeli-palesztin probléma megoldása felé is a „kölcsönös elismerés” és a „politikai dialógus” útjelzõi vezetnek, nem a terrorizmus zsákutcája.

Keményen szembeszállunk a rasszistákkal, akik a jelenlegi feszültséget saját céljaikra akarják felhasználni.

Keményen szembeszállunk azokkal, akik apológiát keresnek a terroristáknak és akik a terrorista atrocitásokat hazug módon „ellenállásként” tüntetik fel.

Támogatásunkról és szolidaritásunkról biztosítjuk mindazokat a mozlimokat, akik ellenzik a terrort, akik a fiatalokat megpróbálják eltéríteni a szélsõséges, nihilista akcióktól, a demokratikus politikába való bekapcsolódásukat sürgetve.

Úgy véljük, a demokrácia és az emberi jogok érdemesek arra, hogy minden erõnkkel védjük Õket. Az olyan emberi értékek, mint a mások tisztelete, a tolerancia és az emberi méltóság nem „nyugati”,hanem egyetemes értékek.

Félelmet nem érzünk. És nem akarunk bosszút. Hisszük,hogy az idegenek segítõkészsége bevilágítja az utat és ez a fény elõzi a sötétséget. Azt akarjuk, hogy a fény egyesüljön más fényekkel, meg akarjuk mutatni, hogy a gonoszság, az igazságtalanság és az elnyomás végül nem gyõzhetnek. Az emberi szolidaritással kivánjuk megragasztani a terroristák által szétrepesztett világot.